A Philosophia Normalis Hamvas Béla egyik alapvető írása, amely a „normálisnak” nevezett modern gondolkodás rejtett torzulását leplezi le. Hamvas szerint a normalitás nem igazság, hanem kollektív megszokás, amely kizárja a szellemi tapasztalatot. A mű a metafizikai látásmód védelmében született, és arra figyelmeztet, hogy a valódi rend nem az átlagban, hanem a szellemhez való visszakapcsolódásban van.
