Akkor jön létre, amikor a tudattalan tartalmak – elfojtott vágyak, árnyékrészek vagy fel nem ismert minőségek – külső személyekre vagy helyzetekre vetülnek. A „projekcióképző tényező” az a belső késztetés vagy hiány, amely ezt a kivetítést létrehozza, így az ember nem önmagában, hanem „odakint” látja azt, ami benne él. Hermetikusan ez a tükörszféra egyik működése, ahol a tudat saját képeivel találkozik, de idegenként éli meg őket.
A felismerés itt kulcs: ami visszavétetik, az többé nem torzít ugyanúgy.
