Az a korábbi én-forma, amelyhez emlékek, szokások, kapcsolatok és megszokott belső reakciók kötődnek. A régi önmagunk nem feltétlenül ellenség, mert egykor hordozott, védett és működtetett bennünket, de ha továbbra is uralkodni akar, akadállyá válik. Hermetikus értelemben a régi önmagunkat nem gyűlölni kell, hanem elbúcsúztatni, hogy anyaga átalakulhasson.
