Az a központi fényforrás, amely köré a személyiség eddigi világa szerveződött: önazonosság, hitrendszer, vágyak, értékek és megszokott bizonyosságok belső napja. Ez a nap sokáig valódi világosságnak tűnik, mert meleget, rendet és tájékozódást ad, ám ha csak az ego középpontjából sugárzik, fénye végül káprázattá válik. A hermetikus átalakulás során ennek a régi napnak le kell hanyatlani, hogy a belső Nap felkelhessen. A váltás fájdalmas, mert nem csupán fényt, hanem egy egész világképet kell elengedni.
