Az az állapot, amikor az ember külsőleg jelen van egy folyamatban, közösségben vagy szellemi munkában, de belül nem adja oda magát valódi átalakulásra. Ilyenkor a jelenlét formája megvan, a lélek mozdulata azonban hiányzik, ezért a részvétel inkább szerep, mint belső esemény. Hermetikusan ez a spirituális persona egyik finom működése: az ember úgy tűnik, mintha az úton járna, miközben valójában megtartja régi középpontját. A valódi részvétel ott kezdődik, ahol a folyamat már nem kívül történik, hanem bennünk is munkálni kezd.
