Az alkímiai és belső értelemben vett tisztulási folyamat, amelyben a lényeghez nem tartozó, nehéz, zavaros vagy hamis elemek a próba, a tűz és a tudatosítás hatására fokozatosan kiválnak. Ez nem gyors tisztogatás, hanem olyan égető munka, amelyben a személyiség számára sok minden veszteségnek tűnik, a lélek számára azonban felszabadulás. A salak kiégése során az ember egyre kevésbé tudja fenntartani önmaga hamis képeit, és az anyag fokozatosan alkalmassá válik a fény hordozására. Ami kiég, az többé nem táplálhatja ugyanazzal az erővel a régi rendet.
