A párizsi Salpêtrière eredetileg puskaporhoz használt salétrom (saltpeter) tárolására szolgáló hely volt, később pedig nagy kórház–menhely komplexummá vált, amely a 19. században Jean-Martin Charcot munkája révén a neurológia és a hisztéria kutatásának egyik központja lett. A hermetikus szókészletben a „Salpêtrière” gyakran szimbolikus térként is olvasható: a szétesett idegrendszer, a felkavart asztrális réteg és a „túlcsordult” pszichés erők laboratóriuma, ahol a lélek hangját könnyű összekeverni tünettel. Ez a név ezért emlékeztethet arra, hogy a finomvilág megnyílása és a pszichés zavar között éles megkülönböztetés szükséges.
