Carl Gustav Jung fogalma szerint a Selbst a psziché középpontja és teljessége, amely túlmutat az egón, és magában foglalja a tudatos és tudattalan részek egységét. Nem azonos a személyiséggel, hanem annak rendező elve, amely az individuáció folyamatában fokozatosan válik felismerhetővé. Hermetikus–gnosztikus párhuzamban a Selbst a belső isteni mag pszichológiai megfelelőjeként is értelmezhető, bár nem azonos vele. A hozzá vezető út nem az önmegerősítés, hanem az önleleplezés és átrendeződés útja.
