A rózsakeresztes tanítás szerint ez egy dialektikán túli, „üres térként” leírt védett tér, amely „az anyagszférán és a túlvilágon kívül” helyezkedik el, és azt szolgálja, hogy a megkezdett belső munkát a dialektika fáradságaitól, akadályaitól és veszélyeitől mentesen folytathassák és bevégezhessék a kereső lelkek.
A „vákuum” itt nem hiány, hanem kivonás a régi természet kényszeréből: a személyes-asztrális zajok elcsendesülése, ahol a lélek tiszta irányultsága megtartható.
Ebben az értelemben Shamballa nem földrajzi hely, hanem beavatási menedék-szféra, amely a szív középpontjára hangol, és a transzfiguráció rendjéhez kapcsol.