A lélek belső tere, ahol minden hamis támasz lehull, és csak a valódi marad. A sivatag nem büntetés, hanem tisztítótér: a vágyak, emlékek, azonosulások elcsitulnak, hogy helyet adjanak az Eredet emlékezetének. A beavatás sivataga nem a pusztulás, hanem az újjászületés előtti csend – ahol az ember már nem keres kapaszkodót, csak a Forrásból akar inni.
