Az a belső létállapot, amikor a lélek már nem talál táplálékot a régi formákban, de az új forrás még nem fakadt fel. A sivatag a kiüresedés tere, ahol az ember megfosztódik illúzióitól és megszokott bizonyosságaitól. Nem büntetés, hanem tisztító átmenet, amelyben csak az marad meg, ami valóban lényegi.
