Az a döntő megbotlás, amely akkor következik be, amikor az ember a szellemi rendet mágikus, öncélú vagy hatalmi szándékkal akarja felhasználni. Hamvas értelmezésében nem erkölcsi botrány, hanem ontológiai elcsúszás: a létezés rendjének megsértése. A skandalum mindig leleplezés, mert láthatóvá teszi, hol lépett az ember a kegyelem helyére saját akaratával. Következménye nem büntetés, hanem kizuhanás a rendből.
