A gnosztikus hagyományban Sophia a bölcsesség alakja, aki vágyódásával, zuhanásával és megtisztulásával a lélek drámáját hordozza. Fájdalmas bölcsessége abból születik, hogy nem kívülről tud, hanem átéli az elszakadást, a keresést és a visszatérés vágyát. Hermetikus értelemben Sophia azt tanítja, hogy a valódi bölcsesség nem sértetlen tökéletesség, hanem olyan világosság, amely a mélységből emelkedett fel. Ami benne fájdalom volt, az a lélekben útmutatássá válik.
