Az a gondolkodásmód, amely nem a valóság közvetlen tapasztalatából, hanem feltételezésekből, következtetésekből és belső konstrukciókból épít világképet. Önmagában lehet hasznos keresőerő, de ha elszakad a szív józanságától, akkor fogalmi labirintussá válik, ahol az ember már nem lát, csak értelmez. Hermetikus értelemben a spekulatív elme könnyen a tükörszféra szolgálatába áll, mert képes minden káprázatnak rendszert és magyarázatot adni. A tisztulás ott kezdődik, ahol a gondolat ismét a valóság szolgája lesz, nem annak helyettesítője.
