Az az állapot, amikor az ember a szellemi úton szerzett tudását, tapasztalatait vagy érzékenységét nem alázattal hordozza, hanem finom felsőbbrendűséggé alakítja. Ilyenkor a lélek világosságát az ego saját rangjának tekinti, és a tisztulás helyett különállást épít belőle. Hermetikusan ez a luciferi torzulás egyik formája: a fény már jelen van, de nem a Forrást szolgálja, hanem az önképet táplálja. A gyógyulás ott kezdődik, ahol az ember nem birtokolni akarja a világosságot, hanem engedi, hogy az őt is átvilágítsa.
