Azok a szerepek, nyelvi fordulatok, viselk edésmódok és önképek, amelyek segítségével az ember „szellemi emberként” jelenik meg, miközben a mélyebb személyes torzulásait és félelmeit továbbra is elrejti. Ezek a maszkok sokszor finomabbak, mint a közönséges álcák, mert szeretetnek, bölcsességnek, alázatnak vagy beavatottságnak látszanak. A hermetikus úton a maszk nem attól veszélyes, hogy hamis, hanem attól, hogy elhiteti: már nincs szükség további önleleplezésre. A levételük nem megalázás, hanem a lélek számára felszabadított tér.
