Az a szellemi szereparc, amelyen keresztül az ember tanítóként, keresőként, beavatottként vagy szolgálóként jelenik meg a világ előtt. Önmagában nem hamis, mert a persona lehet átlátszó közvetítő is, de torzul, ha az ember a szerepet összetéveszti a lélek valódi állapotával. Hermetikusan a spirituális persona próbája az, hogy szolgálja-e a belső fényt, vagy finoman elfoglalja annak helyét. Ahol a szerep fontosabbá válik az igazságnál, ott a szellemi út színházzá változik.
