A határ, ahol a forma és a szellem, az idő és az öröklét összeér. A Szaturnusz az anyag, a korlát, a karma őrzője – de kapuként megnyílva a beavatás küszöbévé válik. Aki áthalad rajta, annak le kell tennie a múlt súlyát, hogy beléphessen a magasabb rendbe. A Szaturnusz kapuja nem zár el – megtisztít, és az idő próbája által avat be az öröklét tapasztalatába.
