Az a láthatatlan, rendező és életadó alapelv, amely nem formaként, hanem irányként, törvényként és belső világosságként működik a létezésben. A szellemi princípium nem azonos a gondolattal vagy eszmével, mert nem csupán értelmez, hanem teremtő rendbe állítja az anyagot, a lelket és a tudatot. Hermetikus–gnosztikus értelemben minden valódi átalakulás mögött ilyen princípium hat: ami a káoszból formát, a halálból átmenetet, a rejtett kamrából szentélyt teremt.
