Az a mély átalakulás, amikor az ember gondolkodása, irányultsága és belső értelmező rendje nem pusztán finomodik, hanem gyökeresen más középpontból kezd működni. Itt már nem az asztrális vágyak tisztításáról van szó, hanem arról, hogy maga a szellemi tájékozódás változik meg: a fogalmak, eszmék és hitrendszerek nem az ego önigazolását, hanem a lélek világosságát kezdik szolgálni. Ez a transzmutáció különösen kényes, mert a legmagasabbnak tűnő gondolatok is lehetnek bálványok. Valódi jele az egyszerűbb, igazabb, kevésbé önközpontú látás.
