A klasszikus ezoterikus hagyományok a személyiség művelését nem végcélnak, hanem eszköznek tekintik. A gnosztikus látás számára a személyiség olyan, mint a templom külső fala: ápolni kell, de nem azonosulni vele. Művelni annyit jelent: alkalmassá tenni azt, ami eszközzé válhat a lélek kezében.
