Az a belső tisztaság, amelyben az ember nem hisz el mindent, ami ragyogó, és nem utasít el mindent, ami fáj, hanem megkülönböztetéssel jár. A szent józanság nem cinizmus, hanem lelki éberség: képes nemet mondani a lidércfényre, még akkor is, ha az „spirituálisnak” látszik. Rózsakeresztes–gnosztikus értelemben ez a védelem a tükörszféra csábításaival szemben, mert a lélek hangját nem keveri össze az asztrális zajjal. Ott születik meg, ahol a tiszta irányultság erősebb, mint az élményvágy.
