A „Szent Szőnyeg” nem tárgy, hanem tudatállapot, amelyre rálépni annyit jelent: belépni a Szellem ritmusába. Aki megáll ezen a szőnyegen, az kilép a belső viszály és ítélkezés örvényéből, és a Ez az önátadás tere, ahol a napi szellemi gyakorlat nem feladat, hanem élő kapcsolat a Forrással.
A Szent Szőnyeg a szellemi közösség láthatatlan mezeje is: az Égi Hajó, amely megtart, amikor az egyéni tudat elbizonytalanodik. Itt nem az ego irányít, hanem a belső elcsendesedés és az együttrezgés. Aki ezen a szőnyegen jár, az már nem önmagáért, hanem a Teljességért lép.harmónia csendjét választja – gondolataiban, érzelmeiben és tetteiben.
