Az a lelki kimerülés, amely akkor jelentkezik, amikor az ember túl hosszú ideig hordoz olyan arcot, feladatot vagy önképet, amely már nem kap élő erőt a lélekből. Ilyenkor a szerep külsőleg még működhet, de belül egyre üresebbé válik, és a személyiség fáradni kezd attól, hogy fenntartsa saját díszletét. Hermetikus értelemben a szerepfáradtság kegyelmi jel is lehet: megmutatja, hogy a régi öltözék már nem alkalmas, és az áttetszőbb forma megszületésére hív.
