Az a kozmikus és szellemi törvény, amely nemcsak fenntartja, hanem folytonosan létre is hozza a világot, miközben minden dolgot a maga helyére, ritmusába és kapcsolatába állít. Rózsakeresztes–hermetikus értelemben ez a rend nem külső kényszer, hanem isteni intelligencia, amelyben a forma, az élet és a tudat egymásra felel. Az ember akkor kerül összhangba vele, amikor nem saját széteső akarata, hanem a lélek tiszta irányultsága szerint él. A teremtő rendhez igazodva a tett már nem erőlködés, hanem együttműködés a nagyobb egésszel.
