Az a belső és közösségi minőség, amelyben az ember nem uralni, javítani vagy magára vonni akarja a folyamatot, hanem olyan rendezett teret hoz létre, ahol a lélek saját törvénye szerint tud megmozdulni. A tértartás nem passzivitás, hanem éber, fegyelmezett jelenlét, amely megtartja a határt, de nem fojtja el az életet. Hermetikus értelemben ez a tégely minősége: az edény nem ő maga a mű, mégis nélküle nincs átalakulás.
