A Pistis Sophia kozmológiájában a tizenharmadik eón az a magasabb, „igazsághoz/righteousness-hez” kötött eónszféra, amely a tizenkét eón (a csillagi–zodiákusi rend) fölött áll, és amelyhez Sophia eredeti helye kapcsolódik.
A szöveg szerint Sophia „a tizenharmadik eónban” volt, majd onnan kilépve a tizenkét eón közé jut, ahol az archónok üldözni kezdik, és végül a káoszba zuhan, míg vissza nem emelik a helyére.
A „tizenharmadik eón” ezért a belső ember határszférája: az a küszöb, ahol a lélek még az eónok rendjéhez kötött, de már a Fény felé fordul, s ahol minden „önhatalmú felemelkedés” azonnal próbává és lelepleződéssé válik.