Az a külső vagy belső folyamat, amely az embert nem egyedi lélekként, hanem irányítható, besorolható, ismételhető egységként akarja kezelni. A tömegesítés mindig a különbségek elsimítására, a belső kérdés elnémítására és a személyes felelősség gyengítésére törekszik, mert az ébredő individuum nehezebben uralható. Gnosztikus–hermetikus értelemben ez a lélek elszegényítése: a belső isteni mag helyére kollektív reflexek, jelszavak és szerepek kerülnek. A szabadulás ott kezdődik, ahol az ember nem engedi, hogy a tömeg lelkiállapota helyette döntsön.
