Az emberi lét paradox műfaja: a szellem komolysága és az ego tévedéseinek nevetségessége egyszerre van jelen. A beavatott számára a tragikomédia a személyiség szenvedésének tükrében megmutatkozó isteni játék, amely nem cinizmusra, hanem bölcs derűre tanít. Nevetni önmagunkon: ez az egyik legmélyebb szellemi képesség.
