Azok a belső küszöbök, ahol az ember már megsejtette a valóság mélyebb rendjét, de még nem képes azt teljesen elhordozni, ezért a régi személyiségtudat és az új lélektudat között feszül. Az ébredésnek vannak határai, mert a tudat csak annyit képes befogadni, amennyire belső rendje, tisztasága és edénye alkalmassá vált. Hermetikus értelemben ezek a határok nem büntetések, hanem védő küszöbök: megóvják az embert attól, hogy idő előtt olyan fényt akarjon birtokolni, amelyre még nem tisztult meg.
