Az a belső állapot, amikor az ember már nem hárítja sorsa, döntései, reakciói és mulasztásai következményeit külső erőkre, hanem felismeri saját részvételét bennük. Nem önvád, hanem éber belátás: annak elfogadása, hogy amit hordozunk, táplálunk vagy elmulasztunk, az hat a világban. Hermetikus értelemben a tudatos felelősségvállalás a felnőtt lélek egyik jele, mert az ember többé nem áldozatként, hanem a mű résztvevőjeként áll saját életében.
