Az a belső éberség, amely nem sodródik automatikusan a gondolatokkal, vágyakkal és félelmekkel, hanem jelen van annál, ami történik. Nem feszített koncentráció, hanem tiszta, nyitott jelenlét, amelyben az ember felismeri saját belső mozdulatait, mielőtt azok cselekvéssé válnának. Hermetikus értelemben a tudatos figyelem az első lámpás a sötét folyosón: nem old meg mindent, de láthatóvá teszi, merre vezet az út.
