Az a belső tartás, amely nem passzív várakozás, hanem éber együttműködés a folyamat saját ritmusával. A tudatos türelem tudja, hogy a lélek munkája nem az ego időrendje szerint halad, mégis naponta jelen van, figyel, tisztul és nem fordul vissza. Hermetikusan ez az egyenletes hő egyik legfontosabb emberi megfelelője: nem látványos, de megtartja a művet. Ahol tudatos türelem van, ott a várakozás nem üresség, hanem érlelő tér.
