Az a belső, sokszor névtelen képzet, amely arról szól, mitől lenne teljes, szerethető, biztonságos vagy beteljesült az életünk, és amely a mélyben csendben formálja választásainkat. Nem feltétlenül tudatos fantázia, inkább olyan rejtett imagináció, amely emberekre, helyzetekre és spirituális eszményekre vetül rá. Hermetikusan ez a vetített jelkép egyik finomabb alakja, ahol a vágy saját ikonját teremti meg. Amíg ez a kép rejtve marad, addig az ember sokszor nem a valóságot, hanem saját belső festményét követi.
