Az a hiba, amikor az ember egy még érlelődő belső felismerést, szellemi élményt vagy döntést túl hamar visz ki a külső térbe, mielőtt az saját lényében megszilárdult volna. Ilyenkor a kimondás nem teremt, hanem gyengít, mert a világ tekintete, véleménye vagy kíváncsisága megbontja a folyamat finom zártságát. Hermetikus értelemben a túl korai megosztás az edény felnyitása rossz időben: ami még csak mag, azt nem szabad termésként mutogatni.
