Az az állapot, amikor a tudatot olyan mértékben árasztják el képek, hangok, információk, kapcsolódások és elvárások, hogy a belső csend és a lélek finom jelzései alig tudnak érzékelhetővé válni. A külső világ kitágulása ilyenkor nem szabadságot, hanem szétszóródást hoz, mert az ember figyelme állandóan kifelé rángatódik. Hermetikus értelemben ez a belső tűz kihűlésének egyik oka: a mű nem tud elmélyülni, ha az edény folyton nyitva áll minden szél előtt.
