A bibliai–apokaliptikus kép szerint az új ég és új föld a régi, romlott rend elmúlása után megjelenő megtisztult teremtés jelképe. Rózsakeresztes–gnosztikus olvasatban ez nem pusztán jövőbeli kozmikus esemény, hanem belső transzfigurációs valóság is: amikor az emberben a régi tudat ege és a régi természet földje átrendeződik. Az „új ég” a szellemi látás megújulása, az „új föld” pedig a megtestesült élet új rendje. Ami így születik, az már nem a régi körforgás folytatása, hanem más középpontból élő világ.
