Az a belső létállapot, amelyben az ember már nem a régi személyiségszerkezetre építi életét, hanem fokozatosan egy megtisztultabb, a lélek számára alkalmasabb „hajlék” formálódik benne. Ez a templom nem külső intézmény vagy forma, hanem átrendezett tudat, szív és élet, amelyben a jelenlét fontosabbá válik a szerepnél. A hermetikus út szerint az új templom csak akkor épülhet fel, ha a régi kövei közül sok lehull. Ami benne megszületik, az már nem önmagának, hanem a benne lakó fénynek készül.
