Az az állapot, amikor egy ember, közösség, intézmény vagy belső világ látszólag rendelkezik renddel, formával és hatalmi tengellyel, de a középpontból hiányzik az élő szellemi tartalom. Ilyenkor a külső szerkezet még működhet, sőt pompásnak is tűnhet, de már nem sugároz valódi irányt. Hermetikus értelemben az üres középpont különösen veszélyes, mert a hiányt gyakran díszlettel, tekintéllyel vagy megszokással próbálja elfedni. Ami belül üres, azt a sors előbb-utóbb leleplezi.
