Az a szorító tapasztalat, amikor a régi vágyak, célok és azonosulások már nem adnak valódi táplálékot, de az új belső tartalom még nem született meg. Ilyenkor az üresség nem puszta hiányérzet, hanem átmeneti állapot a szétesés és az átrendeződés között, amelyet a személyiség gyakran értelmetlenségként él meg. A hermetikus út azonban úgy tekint rá, mint a kiüresedés szükséges fájdalmára, amely megtisztít a hamis telítettségtől. Ami ebben a fájdalomban elviselhetővé válik, abból később valódi befogadás születhet.
