Az a telhetetlen belső késztetés, amely nem a valódi szükségletből, hanem a hiányérzet túlburjánzásából fakad, ezért mindig többet akar, mint amennyi valójában betölthető. Ilyenkor a vágy nem irányt ad, hanem szétszór, mert minden megszerzett dolog csak rövid ideig nyugtatja meg. Hermetikusan ez az asztrális sóvárgás felerősödött formája, amely nem a lélekhez, hanem a kötődéshez láncol. A mohóság ott oldódik, ahol a vágy eredete felismerődik.
