Az az állapot, amikor az ember belső szabadsága annyira összefonódik a kívánságok, hiányok és sóvárgások mozgásával, hogy már nem ő hordozza a vágyat, hanem a vágy hordozza őt. Ilyenkor a döntések nem a szív-tudat középpontjából, hanem az azonnali beteljesülés kényszeréből születnek. A gnosztikus–hermetikus út nem a vágy puszta elfojtását kéri, hanem annak felismerését, hogy mi benne a lélek torzultan visszhangzó keresése. A rabság ott oldódik, ahol a vágy többé nem úr, hanem feltárt jel lesz.
