Az a finom bódulat, amikor a vágyakozás maga válik élvezetté, és az ember inkább a keresés érzetében marad, mintsem elindulna a valódi beteljesülés felé. Ilyenkor a sóvárgás nem feszít, hanem altat, mert képzeletben már „megéli” azt, amit a valóságban nem vállalna. Hermetikusan ez a lelki energia elpazarlása, ahol a tűz nem alakít, hanem ködösít. A kijózanodás ott kezdődik, ahol a vágy már nem élmény, hanem irány lesz.
