Az a tudatállapot, amelyben a hit már nem a lélek eleven kapcsolata az istenivel, hanem merev azonosulás valamely tanítással, formával vagy küldetéstudattal. Ilyenkor az ember nem az igazságot szolgálja, hanem saját bizonyosságát védi, ezért a szeretet helyét ítélkezés, a belső rend helyét kényszer veszi át. Gnosztikus nézőpontból a fanatizmus a félelem-alapú igazság szélsőséges formája, mert nem világosít meg, hanem elvakít.
