Az a felismerés, amely nemcsak értelmi megértésként jelenik meg, hanem átrendezi az ember belső viszonyát önmagához, a másikhoz és a sorsához. A valódi belátás nem magyarázat, hanem fordulat: amit az ember meglátott, azt többé nem tudja teljesen nem látni. Gnosztikus értelemben ez a világosság egy formája, mert nem új véleményt ad, hanem felszakítja a káprázat egy rétegét. Jele, hogy kevesebb önigazolásra van szükség, és több igaz cselekvés válik lehetővé.
