A vezeklés nem büntetés, hanem belső jóvátétel – a lélek vágyódása arra, hogy helyreállítsa az eltorzult rendet önmagában. Nem a múlt meg nem történtté tétele, hanem annak átfényesítése. A valódi vezeklés csendben történik, amikor a szív lehajol, és megengedi a transzformáló kegyelemnek, hogy munkálkodjon benne.
