Az az önmagunkról alkotott belső kép, amely nem találkozik valódi tükörrel, ezért könnyen önigazolássá, torzulássá vagy spirituális önképpé merevedik. Ha az ember nem engedi be a külvilág, a kapcsolatok és a sors visszacsatolását, akkor saját magáról alkotott képe zárt keringésbe kerül. Hermetikus értelemben ez az énkép a tükör nélküli persona: önmagát látja, de nem ellenőrzi a valóság. A gyógyulás ott kezdődik, ahol az ember képes meghallani azt is, ami nem illik bele saját önképébe.
