Az a belső küszöb, ahol az ember már nem kifelé menekül, nem újabb szerepet vagy élményt keres, hanem visszafordul saját eredete, középpontja és lényegi tengelye felé. A visszatérés itt nem múltba való hátrálás, hanem az elveszett belső rend újrafelismerése. Hermetikus értelemben ez a kapu akkor nyílik meg, amikor a lélek már nem a világban akarja megtalálni önmagát, hanem önmagán át kezd visszatalálni a Forráshoz.
