Magyar költő, műfordító és gondolkodó, 1913–1989 között élt, a 20. századi magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alakja, akit Hamvas a „tradíció emlékező költőjének” tekintett. Weöres költészete mélyen áthatott hermetikus, keleti és gnosztikus szemlélettel, az analógiás gondolkodás élő példája. Legismertebb művei közé tartozik a Psyché, A teljesség felé, valamint gyermekversei (Bóbita), amelyek mögött ugyanaz a kozmikus rendérzékelés húzódik meg.
