Az az időminőség, amikor a külső események látszólag beszűkülnek, a lehetőségek elcsendesednek, és az ember egy lezárt, érlelő belső szakaszba kerül. Nem üres várakozás, hanem védett idő, amelyben a folyamat nem kifelé terjed, hanem befelé sűrűsödik. Hermetikusan a zárt idő a tégely ideje: amit benne hordozunk, annak nem szabad idő előtt kiszivárognia. Aki ezt nem érti, börtönnek érzi; aki felismeri, az előkészítő szent időként éli meg.
